Pszichoedukáció · Trauma utáni reakciók
Miért hibáztatom magam? (önhibáztatás és kontrollkeresés)
Lehet, hogy magadat hibáztatod, mert szeretnéd érteni, hogyan történhetett meg.
Az önvád érzése valós lehet. Ettől még nem te vagy a felelős azért, amit veled tettek.
Mi ez?
Önhibáztatáskor visszatérhetnek olyan gondolatok, mint a „miért nem mentem el?” vagy „miért nem tettem mást?”. A szégyen és mások hibáztató megjegyzései is erősíthetik őket.
Hogyan alakulhat ki?
Ha azt gondolod, hogy valamit rosszul csináltál, úgy tűnhet, mintha másként viselkedve megelőzhetted volna a bántást. Ez átmenetileg kiszámíthatóbbnak mutathat egy olyan helyzetet, amelyben valójában kevés vagy semmi irányításod nem volt.
Segítő mondatok
Nem én voltam felelős a bántalmazásért.
Érezhetek önvádat anélkül, hogy az valóban az én felelősségemet jelentené.
Mit nem jelent?
Az érzett felelősség nem tesz felelőssé. A bántalmazásért az elkövető felel.
Így is megélhető
„Miért mentem vissza?” „Biztos provokáltam.” „Ha máshogy viselkedem, nem történik meg.”
Szakmai háttér és források
Az önhibáztatás és a kontrollérzet kapcsolata jól kutatott terület a traumapszichológiában.
Az alábbi források a témához kapcsolódnak. A bemutatott szöveg önállóan szerkesztett pszichoedukációs magyarázat, nem klinikailag tesztelt beavatkozás.